Add fel
Nem gyengén vicces,hagyjuk már!
Ez több,mint szánalmas,csak sírsz!
Nem tűnt fel,nem hívlak,csak vársz!
Még ötven üzenetet írsz!
Állj,engem úgysem érdekelsz;
Kár,hisz csöngettek már menned
kell!
Add fel!
Felejtsd el!
Az árnyékodnál gyorsabb nem
leszel,
Hát végre nyisd a szemed!
Mondd,hányszor játszod még ezt el?
Hol van már vége,hol lesz pont?
Mondd, meddig táncolsz jelmezben?
Újra csak másik hangon szólsz!
Állj,engem ígysem érdekelsz;
Kár,hisz csöngettek már menned
kell!
Add fel!
Felejtsd el!
Az árnyékodnál gyorsabb nem
leszel,
Hát végre nyisd a szemed!
Értsd meg jeleimet,
Értsd meg, elég.
Képzeld, hozzám ez most
Képzeld kevés,
Értsd meg jeleimet,
Értsd meg, elég.
Képzeld, hozzám ez most
Képzeld kevés,
Állj, engem most sem érdddekelsz;
Kár.
Állj!
Add fel!
Felejtsd el!
Az árnyékodnál gyorsabb nem
leszel,
Hát végre nyisd a szemed!
Add fel!
Ez a srác
Nézd, nekem ez most pont így jó.
Nézd, a nap is süt, száz fényt szór.
A szívemen át,
a nap sugarát
te átölelheted.
Senkit sem vársz már,
mert itt vagyok veled.
refrén:
Ez a srác most más és érzem, mit akar,
betakar, ha kell, s ha alszom, átölel.
A srác most más, a szeme ragyog,
és száz mosolyt kapok.
Néz, mosolyog rám s egy szót sem szól.
Néz, beszélni kár, s ez így van jól.
A szívem adom,
mert így akarom,
s te átölelheted.
Senkit sem vársz már,
mert itt vagyok veled!
refrén (2x)
A szívem adom,
mert így akarom,
s te átölelheted.
Senkit sem vársz már,
mert itt vagyok neked!
refrén (2x)
Ő az, aki átölel,
jön, ha kell,
rám figyel
minden percben.
Hangja dallam a szélben
s az égen csillogó fény.
Hallja meg a világ
Váratlan jött, de ma utolért...
Csak keresem őt, ki szívemnek jár
S az élet nekem ígért
Itt valahol fönt a szerelem már
A csillagokban megírt
Vágytam rá már régen
Bárhogy vártam, kértem
Váratlan jött, de ma utolért
Kiabálnék, hallja meg a világ!
A szerelem ma végre nálam járt
És forog a Föld, mert szeretem őt
Egy életen át
Kiabálnék, hallja meg a világ!
Nekem újra égig érnek a fák
És forog a Föld, mert láthatom őt
Egy életen át
Ez a boldogság ...
Még sohase volt igazi kék
A város felett az ég
A Nap meg a Hold nekem úgy szép
Ha láthatom a szemét
Vágytam rá már régen
Bárhogy vártam, kértem
Váratlan jött, de ma utolért
Kiabálnék, hallja meg a világ!
A szerelem ma végre nálam járt
És forog a Föld, mert szeretem őt
Egy életen át
Kiabálnék, hallja meg a világ!
Nekem újra égig érnek a fák
És forog a Föld, mert láthatom őt
Egy életen át
Ez a boldogság...
Túl szép álom
Túl szép, mégis elhiszem
Tűz ég számon
Fáj úgy, fojt az érzelem
Kiabálnék, hallja meg a világ!
A szerelem ma végre nálam járt
És forog a Föld, mert szeretem őt
Egy életen át
Kiabálnék, hallja meg a világ!
Nekem újra égig érnek a fák
És forog a Föld, mert láthatom őt
Egy életen át
Kiabálnék, hallja meg a világ!
A szerelem ma végre nálam járt
És forog a Föld, mert szeretem őt
Egy életen át
Kiabálnék, hallja meg a világ!
Nekem újra égig érnek a fák
És forog a Föld, mert láthatom őt
Egy életen át
Ez a boldogság ...
Titkok kertje
Csoda érzés, mégis féltés,
Ha a szerelem már átkarolt.
Száll a szívem, semmi sincsen,
Csak úgy jött, és elrabolt.
Érzem végre, csendben új csodát ígér,
Szívem dobban, egyre jobban
Látom csillagport hint rám az ég.
Az arcod tiszta tükrén a napfény csillogó
Mondanám, de nem akarom, féltelek, s ez jó nagyon
Itt élsz a szívemben, a titkok kertjében.
Mondanám, de nem akarom, féltelek, s ez jó nagyon
Itt élsz a szívemben, a titkok kertjében.
Pici szirmok, harmat csillog,
Színes pillangókkal száll a szél.
Annyi illat bódít, ringat,
S az ég a földdel összeér.
Árnyék nélkül ma már szikrázó a fény,
Benne úszom, éppen alszom,
Mert az álmunk végleg összeért.
Az arcod tiszta tükrén a napfény csillogó
Mondanám, de nem akarom, féltelek, s ez jó nagyon
Itt élsz a szívemben, a titkok kertjében.
Mondanám, de nem akarom, féltelek, s ez jó nagyon
Itt élsz a szívemben, a titkok kertjében.
Mondanám, de nem akarom, féltelek, s ez jó nagyon
Itt élsz a szívemben, a titkok kertjében.
Mondanám, de nem akarom, féltelek, s ez jó nagyon
Itt élsz a szívemben, a titkok kertjében.
Búcsúzom
Álmos fáradt hajnalok, tudom
Valaki más voltam.
A fény kihúnyt már nem ragyog, hagyom
Elaludt hajnalban.
A szerelem elmúlt már,
Sohasem éreztem talán,
Szeretned nem kell rég,
Vedd el és adjál még nekem.
Búcsúzom, búcsúzol, és hagyom
Más vagyok, másról álmodom
Régi, téves út tudom.
Fájó érzés jól tudom, nagyon
De örökre engedj el
Átölelsz én búcsúzom, szívem
Itthagyom, s oldozz fel.
A szerelem elmúlt már,
Sohasem éreztem talán,
Szeretned nem kell rég,
Vedd el és adjál még nekem.
Búcsúzom, búcsúzol, és hagyom
Más vagyok, másról álmodom
Régi téves út tudom.
Búcsúzom, búcsúzol, és hagyom
Más vagyok, másképp gondolom
Mégis fáj, hogy változom.
Mégis fáj, hogy változom...
Éjjel rólad álmodom, hiszen
A szívemet otthagytam.
A szerelem elmúlt már,
Sohasem éreztem talán,
Szeretned nem kell rég,
Vedd el és adjál még nekem.
Búcsúzom, búcsúzol, és hagyom
Más vagyok, másról álmodom
Régi téves út tudom.
Búcsúzom, búcsúzol, és hagyom
Más vagyok, másról álmodom
Régi téves út tudom.
Mégis fáj, hogy változom...
Szavazás